A civilizáció első jelei a japán szigetvilágban a Dzsómon-korszakból származnak, és az i. e. 14. évezredben jelentek meg. Ezek mezolitikus és neolitikus, félig letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmódra és a mezőgazdaság kezdetleges formáira utalnak. Az ebből az időszakból származó, agyagból készült, díszes mintázatú edények, a fazekasság legidősebb darabjai közé tartoznak a világon.
   Az i. e. 3. században kezdődött Jajoi-korszakban jelent meg először a rizstermesztés, a vas- és bronzművesség és az edénykészítés új formája, amelyet a Kínából és Koreából érkező bevándorlók hoztak magukkal. A Jajoi kultúra fejlődésével az megkezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése.
   A kínai Han könyvben található az első írásos említés a japánokról. A koreai három királyság feljegyzései szerint a legerősebb királyság a szigetvilágban a 3. század alatt a Jamataikoku volt.

  A japán írásnak és nyelvnek annyi köze van a kínaihoz ,mint olasznak a latin nyelvhez. A japánok írásukat mindig egyszerűsítették és így alakult ki náluk a szótag írás olyan formája ,ami nem jelöli a hangsúlyt. Arról írok ,hogy ellentétben a kínaival itt olyan ábécé-t használnak ami hangjelölő. A japánook három féle képpen írnak ; a kandzsival a szavak fogalmi részét, pl. a főneveket, az igetőket,  hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, és az idegen szavakat általában katakanával írják. A három írásmód abban különbözik ,hogy a hiragana kerekdedebb a katakana szögletes hasonló a kínaihoz ,a kanji pedig a kínaiaktól átvett jel ami nem csak egy szótagot szokott jelölni általában.